Vidám reggeli készülődés hiszti és kiabálás nélkül? Mutatom, nekünk mi vált be.
kb. olvasási idő: 5 perc

Bár közel van hozzánk az ovi, ahová járunk, és nem is kell korán menni, egy időben rémálom volt minden reggelünk. Szinte minden nap eljutottunk oda, hogy hisztizve sírt valamelyik gyerek és minden elhatározásom ellenére én is kiabáltam, sürgettem őket, pedig vidám reggeli elindulásra vágytam. Aztán az egyik fogadóórán szóba hoztam ezt a kérdést és a kapott tanácsok, illetve némi gondolkozás, netes keresgélés után néhány dolgon változtattam. Azóta simán mennek a reggelek, jókedvűen készülődünk, időben indulunk és érkezünk. Win-win. Elmesélem, hogyan csináljuk.

Hogy zajlott a nem vidám reggeli elindulás?

Egy három és egy ötéves gyerekkel indulok az oviba. A reggelinél, a fogmosásnál, az öltözködésnél és az elindulásnál minden fontosabb számukra. Legyen meseolvasás, nézzünk rajzfilmet, hagy játszunk a telefonodon, csak egy kicsit autózok. Ezek voltak a leggyakoribb kérések, kifogások. Ha ébredés után belekezdtünk a reggelibe, akkor – a tejbe szórt csokis golyót leszámítva – fél óra alatt egy-másfél centi fogyott egy kifliből. Vagy megállás nélkül beszélt mind a kettő evés helyett, vagy egymással hülyéskedtek, vagy.percenként felálltak az asztaltól és valami másba kezdek.

nem vidám reggeli elindulás
Nem vidám. Mondjuk nem is reggel.

Eleinte türelmesen terelgettem vissza őket, aztán általában a fogmosáshoz már úgy indultunk, hogy tikkelt a szemem, de még dalolva és mosolyogva hívogattam a báránykáimat. Aztán amikor (vagy újabb húsz perc múlva) az egyik már nagyjából felöltöztetve áll az előszobában, a másik meg kitalálja, hogy kakilnia kell, akkor általában elpattant valami bennem is és vagy kiabálni kezdtem, hogy elegem van ebből a tortúrából, vagy úgy rángattam fel-le róluk a ruhákat, ami miatt aztán elszégyelltem magam.

A sírás és dühöngés után általában minden fél előbb utóbb megnyugodott, sokszor elnézést is kértem amiért elvesztettem a türelmem és kiabáltam. Ami csak félmegoldás, hiszen a growth mindset és az erőszakmentes kommunikáció apostolaként, hajnalonta csatakosra izzadtan Vekerdy szavait motyogva felriadva egyáltalán nem szeretnék kiabálni a gyerekeimmel. Nézzük, miben változtattam ezután a reggeli rutinban.

Lefekvés

Örök igazság, hogy a mosolygós reggel már az előző esti lefekvéskor kezdődik. Ehhez is lesznek hamarosan tippjeim. Fontos, hogy időben ágyba kerüljenek a gyerekek és kialudják magukat reggelig. Ellenkező esetben nyűgösen indul a reggel, az biztos. Az öt éves kisfiamnál bevált, hogy elmesélem neki, hogy másnap reggel mit fogunk csinálni. Mikor kelünk, mi lesz a sorrend. Először reggelizni fogunk, aztán fogat mosni, felöltözni és elindulni. Busszal megyünk-e, bringával vagy kocsival? Ez attól függ, hogy a nap többi részében nekem milyen programjaim lesznek.

Időnként az is előfordul, hogy korábban kell mennem, és emiatt nem otthon reggelizünk, hanem ők az oviban. Ennyi változatosság nálunk belefér, örülni is szokott neki, amikor másképp történik. Ami viszont még mindig kiszámíthatatlan: többnyire nagyon örül annak, hogy mivel utazunk majd másnap, mert mindegyiket másért szereti. Néha pedig teljesen random módon elkeseredik, mert ő pont a másik közlekedési eszközzel menne. Mostanában ezek nem komoly drámák, inkább kisebb megingások és az aktuális közlekedési eszköz valamelyik általa szeretett jellemzőjének említése meg is szokta oldani a helyzetet.

Öltözés

A reggelre tervezett ruhát már este kikészítjük, hogy ne reggel készüljünk ki. A három évest még sok segítséggel én öltöztetem, de már néha van arra igénye, hogy valamit egyedül vegyen fel. Ilyenkor néha nehéz türelmesnek maradnom és megvárni, amíg megküzd a gubancolódó harisnyával vagy a váratlanul eltűnő nyílásokkal a pulcsi ujjainál. Mégis érdemes kicsit kivárni és hagyni, hogy próbálkozzon, közben pedig biztatni és dicsérni az elszántságát. A nagyobbiknál az vált be, hogy drukkoltam neki, mint egy sportolónak. Hajrá, Ábel, hajrá Ábel! Néha még a kistesó is beszállt, olyankor aztán extra hamar végzett az öltözéssel. Aztán néha még visszacsúszik a korábbi szintre és segítséget igényel, most ennek a mennyiségét igyekszünk csökkenteni és a tempón is van még mit gyorsítani.

Reggeli

Ebben a fázisban sokat vívódtam azon, hogy elkerüljem a kapkodva evést meg az egymással való versenyzést, ami sokszor kibukkan a gyerekeimből. Ki eszi meg előbb? Erre mindig azt válaszoltam, hogy az evés nem verseny és rágjátok meg alaposan, de azért húsz perc nyammogás után erős a kísértés, hogy felpörgessük a folyamatot.

Ebben az vált be, hogy minden fő fázisra a tapasztalatok szerint szükséges időket beállítjuk a telefonon egy időzítővel. A reggelire általában 15 perc jut, ennyi alatt kényelmesen meg tudják enni azt a kiflit, szendvicset vagy zabkását. A csokis golyó másik liga, az 2 perc alatt elfogy és már jön is a “kééééééééérek méééééééééég”. Ott az óra inkább abban segít, hogy ne kapkodjanak. Amikor pedig lejárt az idő, akkor elindulunk fogat mosni, esetleg egy percet ráhúzunk az utolsó legfinomabb falat kedvéért.

Fogmosás

A fogmosást mi együtt tudjuk a legjobban lepörgetni, először elindítom a két gyereket aztán én is elkezdem. Amíg én mosom a saját fogaim, ők is próbálkoznak, aztán ha én kész vagyok, akkor azért átdörzsölöm nekik is egy kicsit az övékét. Közben lehet azért kicsit hülyéskedni a fura hangokkal vagy a lefolyóban kevergő buborékokkal. A játékosság minden fázisban segíthet. A mi hatékony reggeleinkbe viszont otthoni külön játék nem fér bele.

Azt megbeszéljük, ha korábban ébrednek például, hogy ha készen vagyunk mindennel, és már csak öltözni kell, de van még pár felesleges percünk az indulásig, akkor egy rövid mese felolvasása beleférhet. Ezt az elcsúszó fázisokban bedobva drámai gyorsításokat is el lehet érni, de vigyázat, ne alkudozzunk vagy ígérgessünk túl sokat, mert abban a sportban ők sokkal profibbak.

Törődj magaddal!

Nekem az vált be, ha legalább húsz percem van a gyerekek ébredése előtt. Ebbe belefér a saját felöltözésem, a gyerekek kulacsainak feltöltése és a reggeli előkészítése. Mondjuk én nem sminkelek és mostanában nagyon ritkán veszek fel öltönyt, egy farmer-póló-pulcsi szettbe gyorsan bele tudok ugrani. A fésülködéssel (mármint a hiányával) is nyerek egy percet.

Időt mérni telefonnal? Noooormális? 

Ha a telefonos időmérést túl durvának érzed vagy az analóg irány felé lelkesedsz, akkor érdemes egy hagyományos faliórához készíteni egy színes korongot, amin az egyes fázisaitok színes tortaszeletként jelennek meg. Ezt még a 3-5 éves korosztály is tudja követni és ügyesebbek olyat is csinálhatnak, amit el lehet forgatni az órán, így nem kell mindig ugyanakkor történnie mindennek, ha egyes napokon más-más időben kell elindulnotok otthonról.

Ezekkel az apró változásokkal nekünk sikerült sokkal simábbá, mosolygósabbá és gördülékenyebbé tenni a reggeleket. Ami kulcsfontosságú, hogy a gyerekszobából kijöve ne felejtsük el megbeszélni azt, hogy milyen játékot vagy tárgyat visznek magukkal az oviba. Nálunk erre egy darab a limit, amihez tartjuk magunkat, az esetek 99%-ban. Sokszor napokig is jó ugyanaz a baba vagy kisautó, néha naponta más az igény. Ja, és ebben a kérdésben igenis a méret a lényeg. Ami nem fér el a kezében, arról nem is tárgyalunk. Azért vannak dolgok, amikben kemény határokat kell húzni, különben buszozhatsz az egy méteres daruval a kezedben az ovi felé.

Nektek milyen nehézségeitek vannak és milyen praktikák váltak be a reggeli rutinban? Kommentelj, de ne a reggeli készülődés közben!

Hozzászólás

Close Menu
%d blogger ezt szereti: