“Searching for Superman” – utazás európa innovatív iskoláiba
Kb. olvasási idő: 7 perc

Egy spanyol pár bejárja egész Európát és a leginnovatívabb iskolákat látogatják meg útjuk során. Egy dokumentumfilmen dolgoznak, amiből mindenki megismerheti majd ezeket a korszerű iskolai módszereket és csupa olyan embert, akik sokat tesznek a jövő generáció mai oktatásáért. David Fernandezzel budapesti állomásukon, a Real Schoolban beszélgettem. (Az eredeti beszélgetést angolul itt hallgathatjátok meg.)

Üdvözöllek Budapesten! Nagyon hosszú utat jártatok be eddig egy nagyon izgalmas projektben. Miért vágtatok bele ebbe a hosszú utazásba, és miért látogatjátok meg a különféle alternatív, demokratikus és innovatív iskolákat Európa-szerte?

Mindenekelőtt személyes élményként tekintünk erre az utazásra. Így találkozhatunk más emberekkel, megismerhetünk más kultúrákat, és ha úgy tetszik, szakmai tapasztalatszerzésre is remek. Tanár-oktató vagyok Spanyolországban. Általános iskolák és a középiskolák tanáraival dolgozom és igyekszem őket különféle szakmai kérdésekben segíteni. Tehát arra gondoltam, hogy körbeutazzuk a világot, és arra használom ezt az utazást, hogy valami értékeset hozzak létre közben. Utitársam és barátnőm, Amaia profi fotós és videós.

A fő elképzelésünk és törekvésünk, hogy inspirációt keresünk az iskolákban. Megpróbáljuk összegyűjteni ezeket az információkat, és aztán mindenkihez eljuttatni, hogy bárki felhasználhassa a saját iskolájában, legyen az akár állami, akár magániskola. Már eddig is több olyan eszközt, módszertant és gondolkodásmódot láttunk, amit máshol is alkalmazni lehetne. Nem számít a kontextus vagy a kultúra, illetve a kultúra számít, de ebben az esetben azt gondoljuk, hogy valamennyien elsősorban emberek vagyunk, és játszhatunk ezekkel az ötletekkel.

Honnan indultatok, merre jártatok eddig és merre utaztok Budapestről?

2018 októberében indultunk a spanyolországi Baszkföldről, Bilbaóból. Egy kicsi lakóautóval vágtunk bele az utazásba, amely nem igazán alkalmas arra, hogy benne lakhassunk, de mégis jól érezzük magunkat. Átszeltük Franciaországot, majd Svájcon, Németországon, Ausztrián, Olaszországon, Szlovénián, Horvátországon keresztül eljutottunk a Balkánra, onnan Görögországba mentünk. Aztán Bulgária, Románia után és most Magyarországon vagyunk.

A következő két hónapban szeretnénk Budapestről visszaérni Bilbaóba, hogy elkészíthessük első speciális dokumentumfilmünket. Három hónapig Bosznia-Hercegovinában forgattunk a rendszer szintű szegregációról. Bosznia-Hercegovinában jelenleg az etnikai hovatartozásuktól függően különböző tanterveket követnek a diákok. Mást és külön tanulnak a szerbek, a horvátok és a bosnyákok. Ezért az oktatásban szegregáció alakult ki, mert a nemzetiségüktől és a tantervüktől függően külön iskolákba járnak a gyerekek. Sőt, még egyazon iskolában is elkülönülnek a nemzetiségek szerint a történelem, a földrajz és a nyelvi tantárgyakban.

Mi azt szeretnénk megmutatni, hogy létezhet olyan iskola, ami egyszerre mindannyiuk számára megfelelő lenne. Megpróbálunk hatni a tanárok és az emberek gondolkodásmódjára, erről szól majd ez a film. Emiatt megyünk most vissza Bilbaóba. Aztán szeptemberben folytatni szeretnénk az utazást és bejárjuk majd észak-Európát. Németországba, Hollandiába, Belgiumba, Skandináviába megyünk, aztán valószínűleg Finnországban fejezzük be az utazást. Ezután visszatérünk Bilbaóba és a következő év végére szeretnénk befejezni a “Searching for Superman” című filmünket is.

Bámulatos ez az utazás, számtalan várost és iskolát felkerestetek. A világunk ma oly sokféleképpen és gyorsan változik, ráadásul Európában is nagyon sok különböző kultúrával találkoztatok. Volt-e esetleg a sokféleség ellenére egy olyan egységes gondolat, vagy szellemiség, ami közös ezekben az iskolákban? Van-e bármi, amit hasonlónak láttatok a meglátogatott iskolákban?

Igen, azt hiszem, sok minden. Ha egyet ki kell emelnem, akkor az a legfontosabb, hogy a legjobb iskolák megpróbálják újra humanizálni az oktatást. Inkább az emberi kapcsolatokra összpontosítanak és az ember belső fejlődését segítik. Fontosabb, hogy jól érezzék magukat és a diákok szenvedélyei irányítsák a tanulást. Nem a tárgyi tudás vagy az ismeretek fejlesztése, nem a tanterv tartalma a lényeg. Inkább a diákok és a tanárok érzelmi fejlődésével foglalkoznak.

Searching for Superman - európa leginnovatívabb iskoláiban

A tanulás kulcsfontosságú eleme a tanárok és a diákok valamint a diákok egymás közötti kapcsolata. Ha egy dolgot kell mondanom, ezt emelném ki. Vagy például sok helyen használják az erőszakmentes kommunikációt. Ez egy fontos eszköz, amelyet sok általunk meglátogatott iskolában használnak, hogy az emberek közötti kapcsolatokat erősítésék meg. A mindennapi élet problémáit megpróbálják vizuálissá teszik. Így könnyebben meg tudják oldani őket.

Az erőszakmentes kommunikációt számos különböző alternatív iskolában használják Magyarországon is. Ez egy nagyon jó technika, aminek én is hiszek a hatékonyságában. Mi volt a legnagyobb meglepetés vagy a legnagyobb különbség, amivel találkoztatok? Voltak-e esetleg szélsőséges különbségek a meglátogatott iskolák között?

Sok különböző módszertant használó iskolában jártunk. Láttunk Montessori, Waldorf, Reggio Emilia elvekkel működő iskolákat, és olyanokat is, amik különböző módszereket kevernek össze. Azt gondolhatjuk, hogy a tanároknak könnyebb követni egyfajta módszert, mint egy receptet. Ami leírja, hogy pontosan melyik lépés után mit kell tenniük.

Számomra a legnagyobb meglepetés az volt, hogy nem is olyan merevek ebben a tanárok. Nagyon nyitottak és rugalmasak, megpróbálják beépíteni az iskolájukba a különböző világok legjobbjait. Például a Reggio Emilia óvodából vagy a Montessori-ból, hogy ezzel segítsék az egyéni célokkal megvalósuló, önirányított tanulást. Ehhez felhasználják azokat az anyagokat, amelyek a gyerekek körül vannak. Vagy a Waldorf szemlélet szerint a művészetek és a természetes anyagokkal való kapcsolat révén fejlesztik a gyerekek belső értékeit. Vagy említhetem például a demokratikus iskolákat, ahol azt mondják: “Mi olyan iskolát építünk, ami mindenki számára megfelelő.” – azaz mindenki véleményét figyelembe veszik az iskolával kapcsolatos döntések meghozatalakor.

Egy másik jó példa a Real School Budapest, ahol sok nagyon szenvedélyes tanárt látok. Ez is kulcsfontosságú. Sok tanár rendelkezik elmélyült szakmai ismeretekkel, de azok a tanárok inspirálják a gyerekeket, akik szenvedélyesek. Akik sok időt töltenek a különféle projektek kidolgozásán és bevonják a gyerekeket.

Biztos nem könnyű ilyen nagy távolságot beutazni. Mi volt ebben nektek a legnehezebb?

Az utazásban? Azt hiszem, a tél. A kisteherautónk nem túl nagy, valójában a legkisebb, egy Multivan. Nekünk egyre nehezebb és nehezebb ebben élni, ezért a furgon cseréjét tervezzük. Szeretnénk egy nagyobbat venni és azzal folytatni.

A legérdekesebb iskolák a városokban, a nagyobb városokban találhatóak. Nem is olyan egyszerű a városokban olyan parkolóhelyet találni, ahol megállhatunk és maradhatunk, amíg forgatunk. Nagyon óvatosnak kell lennünk, mert például a helyi lakók akár a rendõrséget is hívják, ha egy lakóövezetben, az iskolához közel parkolunk napokig. Az igazi nehézség pedig az benne, hogy nagyon kicsi helyen élünk, ketten, Amaia-val, a barátnőmmel. Ez egyben egy párkapcsolati kihívás is számunkra. Hogy tudjuk ezt a helyzetet kezelni, amikor nagyon kicsi helyen vagyunk.

Ma már állandóan és egész életen át tanulunk. Ti mit tanultatok eddig ezen az úton? Volt valami olyan konkrét új dolog, amire rájöttél az indulás óta?

Számomra a legnagyobb tanulság a rugalmasság fontossága. Alkalmazkodnunk kell, mert amint már korábban mondtad, a világ nagyon gyorsan változik. Tehát alkalmazkodnunk kell. Ha megvan az a képességed, hogy könnyen alkalmazkodsz, akkor bármivel, szinte bármivel elégedett lehetsz. Másrészt mi nagyon olcsón, alacsony költségvetéssel utazunk. Nagyon egyszerű életet élünk. Mi ebből megtanultuk, hogy nagyon kevés dologra van szükségünk a boldogsághoz. Amikor Spanyolországba visszatérünk, akkor is nagy változást tervezünk az életmódunkban. Arra öttem rá, hogy a boldogság nem a tárgyak vásárlásában rejlik, hanem az élet adta egyszerű dolgok élvezetében.

Mesélj a további terveidről. Említetted, hogy azért mentek vissza Bilbaóba, hogy befejezzeték a filmeteket erről a hosszú utazásról és a tanulságokról.

Igen, ez a tervünk, ugyanis egyszerre két filmen is dolgozunk. A “Searching for Superman” az egyik és az „Iskola mindannyiunknak” a másik, ami a bosnyák oktatási rendszerről szóló dokumentumfilm. Most azért megyünk vissza Bilbaóba, hogy befejezzük a boszniai film utómunkálatát. Ezzel be szeretnénk nevezni egy filmfesztiválra, aminek 2020. május végén van a határideje. Ez persze nem csak egy film, mert a helyi civil szervezetekkel (NGO-kkal) és a tanárok képzési szervezeteivel is együttműködünk. Egy tanárképző eszközt is készítünk egyben, amit a helyi közösségek képzésére használhatnak majd. Reméljük, hogy elősegítheti a párbeszédet a városok, emberek, iskolák között.

Ezt követően szeptembertől folytatjuk a “Searching for Superman” projektet. Újabb tanévet töltünk utazással, hogy meglátogassuk Európa leginnovatívabb iskoláit. Közben pedig az összes interjút közzétesszük, hogy minél többen hozzáférhessenek az így gyűjtött értékes információhoz. A következő év végére pedig szeretnénk befejezni ezt a filmet is. Ehhez további erőforrásokra van szükségünk, ezért egy közösségi finanszírozási kampányt is szervezünk majd, hogy finanszírozni tudjuk a utómunka egy részét. A filmnek egy nagyon különleges premiert szeretnénk szervezni. Ugyanazon a napon, Európa különböző országaiban, a már meglátogatott iskolák segítségével fogjuk bemutatni a filmet. A filmben résztvevő iskolák lesznek a film premierjének helyi koordinátorai.

Köszönöm szépen a beszélgetést és további jó utat kívánok! Egyben arra kérek mindenkit, hogy kisebb-nagyobb pénzügyi segítséggel támogassa ezt a nagyon fontos küldetést! Nagyon örülök, hogy beszélhettünk a terveitekről és az eddigi tanulságokról!.

Nagyon köszönöm!

Leave a Reply

Close Menu
%d bloggers like this: