Mit várunk egy modern iskolától?
kb. olvasási idő: 7,5 perc

Úgy tűnik, hogy az iskolaválasztás régebben, a saját gyerekkoromban sokkal egyszerűbb volt, mint manapság. A nyolcvanas évek elején kezdtem az általános iskolát. A környékünkön három iskola volt, az egyik zenei, a másik németes, a harmadik talán sportra specializálódott. Mindhárom iskola pár perces sétára volt az otthonunktól. Saját autónk nem is volt akkor, távolabbi iskolák szóba sem jöhettek.

A szüleim a németre specializált iskola mellett döntöttek. Azt nem tudom, hogy mennyit gondolkoztak ezen a kérdésen, de ma biztosan sokkal nagyobb a választék. Sok család persze ma is hasonlóan gyorsan eldönti, hogy melyik iskolába írassa be a gyerekét, de az ellenkezőjére is egyre több példát hallok. Találkoztam olyan szülőkkel, akik tíznél is több iskolát is megnéztek, végigjárták a nyílt napokat, szülői tájékoztatókat és már évekkel előbb elkezdték az iskolakeresést. Mi változott az elmúlt évtizedekben és miért lett mára nehéz a legjobb iskola megtalálása? Ezt a kérdést járjuk körül ebben a cikkben.

Milyen az átlagos iskola ma?

Az iskola görög eredetû szó. Eredetileg nem épületet vagy intézményt jelentett, hanem egy szívesen végzett, kellemes, gyönyörködtetõ tevékenységet, azaz „szkolé”-t. Manapság sokat hallani arról, hogy ez a szívesen végzett, kellemes tevékenység tűnt el a legtöbb iskolából.

Lettek helyette 45 perces tanórák, harminc fő körüli vagy magasabb osztálylétszámmal. Többnyire a tábla előtt áll egy felnőtt, vele szemben ülnek a padokban a gyerekek. A tanár beszél, ír a táblára, a gyerekek pedig csendben ülnek és figyelnek, esetleg írnak valamit a füzetükbe. Már aki nem maradt le teljesen a gondolatmenetről és nem néz ki az ablakon ábrándozva. Aztán megszólal a csengő és a tanár kimegy, a gyerekek felpattannak és hirtelen minden zajos lesz, a folyosón sokan futnak az udvar vagy a büfé felé.

A tanár magyaráz, a diákok figyelnek?

Mit kellett a sikerhez 150 éve?

Az ipari forradalom idején a munkahelyek főleg gyártósorokat, nagyobb csarnokokat jelentettek, ahol a gőzgépekkel és később az elektromos gépekkel hajtott futószalag mellett dolgoztak az emberek. Általában egyedül, vagy párokban, ugyanazt a tevékenységet végezve egész nap. Sokkal többet számított a rutin, a hatékonyság és a monotonitás tűrése, mint a kreativitás.

Hiszen a dolgozók nagy tömegei nem találtak ki új dolgokat, nem oldottak meg problémákat, hanem ismételték a megtanult mozdulatokat. Erős a párhuzam egy ilyen elképzelt gyártó csarnok és az imént leírt iskolakép között, ugye? A gyerekek ismétlik, amit a tanár megmutat, a vizsgákon, dolgozatokon pedig azt kérik számon, hogy mennyit tudott megjegyezni a gyerek az elhangzottakból. Nem kell kreatívan megoldani egy összetett problémát, inkább a korábban elolvasott vagy megtanult tárgyi tudást igyekeznek felmérni.

Iskola 150 éve és sok helyen manapság is…

Milyen képességeket kell az ilyen helyzetekhez fejleszteni? Memória, monotonitás tűrése, pontosság, fegyelem. Ezért jöttek létre a maihoz még mindig nagyon hasonló iskolák. A fő cél az írás-olvasás megtanítása volt, aztán pedig az elolvasott tananyag megjegyzésének az ellenőrzése.

Mit kell a sikerhez a mai világban?

Az átlagos iskolák nem sokat változtak azóta. Persze vannak modernebb tantárgyak, akár még az okostábla is leváltotta az írásvetítőt. A fő célok, struktúrák viszont változatlannak tűnnek. De mennyire hasonlítanak a mai munkahelyek az 1800-as években megismert képre? Nem nagyon. Ma ugyanis az emberek többsége csapatokban dolgozik, vagy ha egyedül kell dolgoznia, akkor is sok másik emberhez, csoporthoz csatlakozik valamilyen módon.

A munka nagyobb részben eddig ismeretlen problémák megoldását igényli, amelyekre sem a főnök, sem a többi csapattag nem tudja a helyes választ. Az ismétlődő feladatokat már nagyrészt átvették (és egy-két évtizeden belül teljesen átveszik) a robotok és a szoftverek. Az igazán bonyolult, komplex vagy érzelmekkel átitatott területeken születő döntésekben maradtak – és várhatóan maradnak is – az emberek.

Modern iskola?

Milyen képességeket kell(ene) az ilyen helyzetekhez fejleszteni? Igen, azokat, amiket a hagyományos tantárgyak mellett szinte teljesen háttérbe szorítanak a klasszikus iskolai tanulás során: a kreativitást, az együttműködés, a kritikus gondolkodást, a konfliktuskezelést és a prezentációs képességeket.

Tárgyi tudás vagy kritikus gondolkodás?

Fontos még ma is a tárgyi tudás? Sokkal kevésbé, mint 25 évvel ezelőtt. Ma már ugyanis akár egy okostelefonon is hozzáférünk a villámgyors interneteléréssel minden olyan tárgyi információhoz, amit korábban csak a legkiválóbb eszű emberek tudták megjegyezni. Sokan fontosabbá vált mára a kritikus gondolkodás, azaz a komplex témák esetén a jó kérdések megfogalmazása és azok ellenőrzése, igazolása vagy elvetése.

Egy átlagos mai munkahelyen szinte minden nap olyan kérdésekkel találkozunk, amikkel 30 éve csak egy-egy szakdolgozat kapcsán kellett eljárnunk. Azaz egy hipotézis felállítása után utána kell néznünk a lehetőségeknek vagy kutatnunk kell egy kicsit, aztán pedig le kell vonni a megfelelő következtetést és a többiek elé kell tárnunk a kutakodásunk lényegét.

Egyedül vagy csapatban?

Lehet-e még egyszemélyes hősként sikerre jutni? Vannak területek, ahol igen. Ha valaki előadóművész lesz, akár világhírű stand-up komikussá is válhat. Vagy az élsportolók az egyéni számokban csak egyedül lehetnek sikeresek. Közülük viszont elképesztően kevesen jutnak el a csúcsra, akárcsak a saját mércéjük szerinti csúcsra is. A szélesebb tömegeknek sokkal elérhetőbb egy átlagos teljesítmény olyan területeken, ahol csapatokban kell megtalálnunk a saját helyünket és igazodnunk kell sokféle elváráshoz.

Akárcsak egy családi viszonyrendszerben vagy párkapcsolatban, a munka területén is sokkal jobban lehet érvényesülni manapság fejlett érzelmi intelligenciával, jó kapcsolatteremtési képességgel és hatékony konfliktuskezelési eszközökkel. Ezek gyakorlására ideális terep lehetne az iskola is, hiszen a gyerekek idejük nagy részét ott töltik és a kortárs kapcsolatok is nagyon erősen meghatározóak, főleg kamaszkorban. Ezért jogos az elvárás, hogy az iskolában jusson idő ezeknek a képességeknek (“soft skill”-eknek) a megismerésére és gyakorlására.

Egyre bonyolultabb a világ, egyre több a tudás!

A világ a fejlődés miatt egyre bonyolultabb, emellett exponenciálisan nő az emberiség által előállított tudás is. Emiatt egyre több dolgot tanulhatunk, olyan szakmák és szakterületek születnek (egyre gyorsabb ütemben), amelyek korábban nem is léteztek. A legfontosabb készségeket többen összefoglalták már, szerintem Tony Wagner listája a leghasznosabb.

Ezt átnézve az is fontossá válik, hogy az iskola egy szélesebb keresztmetszetet, menüt adjon az oda járó gyerekeknek, hogy minél több területen kipróbálhassák magukat. Ezzel egyrészt megkönnyíthetjük számukra azt, hogy jobban megismerjék saját magukat a különféle területeken. Így könnyebben felismerhetik, ha valami sokkal jobban érdekli vagy szórakoztatja őket, egyúttal abban mélyülhetnek el jobban, amiben nagyobb eséllyel tudnak flow-ban dolgozni.

Differenciálás

A fogalom definíciója szerint a differenciált oktatás azt jelenti, hogy a biztosítjuk a gyerekek egyéni sajátosságaira tekintettel levő fejlődés, fejlesztés feltételeit. A hagyományos iskolákban is van differenciálás, legegyszerűbben a tanulók osztályokokba vagy tagozatos osztályokba sorolásával valósul meg. Sőt, ez az elv már a 14. században is megjelent az akkori osztályokon belül!

Még az életkorilag egységes, homogén osztályokban is nagyon változatos lehet, hogy egy témában a legjobb és a leggyengébb ismeretű gyerek hol tart. Ezért sok alternatív iskolában a kevert korosztályos csoportokkal segítik elő a természetes differenciálást. Egy ilyen csoportban a legidősebb és a legfiatalabb gyerekek más-más funkciót töltenek be és életkorukhoz, tudásukhoz mérten eltérő tanulási helyzetekbe kerülnek. Az életkor csak egy szempont a sok közül, időnként az is megfigyelhető, hogy egyes területeken más-más gyerekek tartanak előrébb, akár a fiatalabbak is lehetnek ügyesebbek vagy gyakorlottabbak az idősebb társaiknál.

Bár a tanárok részéről több előkészületet és felkészülést jelent az életkorilag és tudásszint alapján is differenciált tanulás, ezek a helyzetek jól fejlesztenek fontos képességeket (pl. konfliktuskezelés, kommunikáció, growth mindset).

Sokan azért keresnek alternatív vagy magániskolát gyereküknek, mert a legtöbb ilyen iskola fontosnak tartja a differenciált oktatást. Érdemes annak utánajárni, hogy mit értenek az adott iskolában a fogalom megvalósítása alatt és hogyan történik a gyakorlatban a differenciálás.

Mindenki ugyanazt tanulja?

A világ komplexitása és a differenciálás fontossága miatt felmerül a modern iskolával szemben a kérdés, hogy tényleg minden gyereknek ugyanazt kell-e tanulnia? A magyar nemzeti alaptanterv (és a legtöbb ország alaptanterve) viszonylag részletesen tartalmazza, hogy egyes életkorokban milyen tantárgyból mit kell tudnia egy gyereknek. Ez egyrészt megnyugtató lehet a szülőknek és a hivatalnokoknak, ugyanakkor erősen túlterheli elvárásokkal a gyerekeket.

Az egységes kimeneti mérés helyett szerintem a modern tanulásban fontos belátnunk, hogy felesleges elvárás a világ minden területének azonos mélységű ismerete. Bár gyakori érv, hogy szükség van egyfajta “alapműveltségre”, viszont egy programozó matematikus nagyon sikeres és boldog életet élhet mélyebb irodalmi, zenei vagy történelmi ismeretek nélkül is. Ezért ma már a munka világához hasonlóan egy modern iskolában is szükség lehet az egyéni tanulási célok kitűzésére. Ezzel minden gyerek gyakorolhatja a saját céljainak a kitűzését, majd a célok eléréséért tett erőfeszítéseinek értékelését is.

Motiváció 3.0

A jutalmazás és büntetés rendszere jól működött a XX. században, de sokszor kiderül, hogy ugyanez teljesen alkalmatlan a motiválására a XXI. században. Legyen szó fiatal felnőttek munkahelyi szempontjairól vagy kisebb gyerekek motiválásáról, teljesen más utakon lehetünk sikeresek manapság. Jó fogódzót adhat ebben a kérdésben Daniel H. Pink “Motiváció 3.0 – Ösztönzés másképp” című könyve, amiben a szerző megmutatja, mi az, ami valójában motiválja az embert, és hogyan hasznosíthatók az ösztönző erők. Szerinte az önállóság, a szakmai igényesség és a céltudatosság válik napjainkban egyre inkább belső húzóerővé.

Ezek megtalálásához már a gyerekek tanulásában is érdemes megkeresni azokat a területeket, ami iránt maguktól érdeklődést mutatnak és minél több lehetőséget adni nekik arra, hogy az általuk választott témákban minél mélyebbre merülhessenek, minél többet gyakorolhassanak. Sokkal könnyebb dolgunk lesz szülőként és pedagógusként is azokkal a gyerekekkel, akik számukra kedves témával foglalkozhatnak sok időt.

Ha van még számodra fontos szempont a modern iskolával kapcsolatban, akkor örömmel olvasnánk erről egy kommentben!

Leave a Reply

Close Menu
%d bloggers like this: