Mesterséges intelligencia írta az új NAT-ot?
 kb. olvasási idő: 3,5 perc 

Kijött az új NAT, azaz Nemzeti Alaptanterv. Sok irányból, sok kritika érte, tiltakoznak a tanárok szervezetei, kortárs írók és sokan mások. Abba nem tudok és nem is akarok beleszólni, hogy egyik vagy másik író a jobb, kit kellene tanítani. Nem mondom, hogy mindegy, de szerintem egyre kevésbé releváns. Sőt, akár egy rossz regényt vagy egy fasiszta író művét is jól lehet használni például a kritikus gondolkodás fejlesztésére, főleg, ha összevonnánk az irodalmat a történelemmel és az állampolgári ismeretekkel. Engem a bevezetése körüli megközelítésmód frusztrál és inkább azt írom le, hogy miért.

Építkezés az alapoktól

Ha egy házépítés analógiájára gondolunk, akkor jobban érhető lesz a problémám a NAT-al. Tegyük fel, hogy házat szeretnénk építeni és 100 egységnyi pénzünk van a projektre. Elkezdjük a konzultációt az építésszel, aki jó esetben elkezdi felmérni az igényeinket. Mekkora és milyen terekre van szükségünk? Mik a szokásaink? Hogyan használnánk majd azt a házat, mi a család ritmusa. Ez meghatározza, hogy hány szobára, mennyi fürdőszobára, egyéb helyiségekre van szükség. Hány szintes lesz a ház? Milyen stílusok tetszenek? Mire van szüksége a családnak az élethez?

Korszerű-e az új NAT szerkezeti szempontból?

Mire van szüksége ma egy gyereknek a tanulásban? Na ez az a kérdés, ami a NAT-alkotásban szerintem fel sem merült. Egységes és egyforma be- és kimenettel tervezték azt. Azonosnak veszik az iskolába lépő 6 éveseket és azonos a cél is. Minden életkori szakaszban azonos tudásanyagra koncentrál a NAT, mindenkinek.

Mindez nagy rendszerek esetén fontos szempont volt sokáig, mert nem tudtuk másképp. De a világ ezt már sok területen rég meghaladta. A Magyarországon oly kedves autóipari gyártás során például nagy mértékben megvalósult az egyénre szabás. Hiszen a sorról minden egyes legördülő autó más felszereltségű, más színeket és extrákat tartalmaz. Ez viszont még csak kezdet, az igazi “buzzword” manapság már a “Mass Customization”. Ez az a gyakorlat, ami lehetővé teszi, hogy nagy mennyiségben gyártsanak valamit úgy is, hogy az egyes darabok nagyon eltérőek egymástól.

Ma már sok területen ez a jelen, és a közeljövőben egyre több területre törhet be ez a megközelítés. Gondoljunk csak az egyénre szabott fogpótlásokra, vagy azokra a menő füllhalgatókra, amit a használó fülformája alapján gyártanak 3D printerekkel. Miért ne lehetne egyénre szabott az oktatás is, ugyanilyen “mass customisation” módszerekkel? Ehhez elég sok munkát kell(ene) most beletenni a tananyagok feldolgozására. Vannak területek, ahol már jól meg is vannak az építőkockák. Ilyen például a matematika, a Khan Academy-n keresztül akit érdekel a matematika, a kezdőtől az egyetemi szintig modulárisan haladhat. Ha viszont ez az előkészítés megtörtént, akkor minden gyerek a saját tudásszintjének és érdeklődésének megfelelő morzsákat szedhetné fel.

Mennyi ideje van egy gyereknek?

De vissza a házépítéses hasonlathoz: ha már megvannak az alap tervek, akkor megyünk tovább az egyes szakterületekkel. Milyen legyen a szerkezet? Milyen legyen a fűtés, hűtés? A villanyszerelésben ma már az okosház technológiák miatt a végtelenségig bonyolíthatunk. Aztán jönnek a nyílászárók, a burkolatok, a bútorok. Ha minden területen a legjobbat akarjuk, és minden terület felelőse szabad kezet kapna, akkor nagyon jó minőségű házunk lenne. Hiszen a gépésznek az a fontos, hogy a legjobb fűtésrendszert ajánlja. A villanyszerelőnek is remek ötletei lesznek, hiszen szereti a szakmáját, hosszú listát fog írni nekünk a legmodernebb (és persze legdrágább) kiegészítőkről. Aztán a meglepetés akkor jön, amikor kiderül, hogy az álomház költségigénye nemhogy 100, de 200 vagy 250 egységbe sem fér így bele.

Valami hasonlót érzek a NAT kapcsán is, csak itt a gyerekek egy napra jutó ideje a szűk keresztmetszet. Minden részterület felelőse szerint az ő tudományága a legfontosabb. Abból kell a legtöbb anyagot betuszkolni az órák közé. A gyerekek ráadásul nem egyformák, van, akit sokkal jobban érdekel az irodalom, mint a matematika, a másik gyereket pedig lehet, hogy a művészetek, vagy a sport érdekel igazán. Ha minden területen a maximumot várjuk el tőlük, akkor két dolog biztos bekövetkezik: az időbeli túrterheltség és a tanulás örömének elvesztése. Szerintem ez az igazi probléma a NAT-al. Ja, és még egy, amit egy friss hír kínai hírrel illusztrálok.

Hol tart Kína mindeközben?

NAT és mesterséges intelligencia Kínában
Ott már benne van a mesterséges intelligencia a NAT-ban.

Finnországban van egy Code School Finland nevű szervezet. Programozni tanítják a finn gyerekeket. A programjukat elismerte a finn oktatási minisztérium és beépítették a finn közoktatásba. Ez eddig menő. Erre mit csinálnak Kínában? Összefognak ezzel a finn szervezettel és beépítik a mesterséges intelligencia tanítását az általános iskolai programjukba. Mert szerintük a robotika, a programozás és a mesterséges intelligencia fejlesztése fontos képesség a mai világban. Helló, 2020 van. Sebaj, mi, mint egy Mikszáth regényben, maradunk a Wass és Aczél országa.

This Post Has 2 Comments

Hozzászólás

Close Menu
%d blogger ezt szereti: