Kutya és gyerek. Legyen vagy ne?
kb. olvasási idő: 5 perc

Nem ajánlom mindenkinek a kutyatartást, sőt! Többnyire lebeszélem azokat, akik megkérdeznek. Illetve nem lebeszélem, csak figyelmeztetem, hogy nagy felelősség és sok munka, amiért cserébe rengeteg örömet, nevetést és nyálas puszit kapunk. Meg hulló szőrt, és a fájdalmat, amikor elveszítjük az évekig szeretett társat. Mégis újra és újra úgy döntök, hogy kutyával teljes az életünk. A gyerekek mellett is legyen kutya? Te hogyan döntesz szülőként erről?

Kutya és gyerek?
Kutya és gyerek? Samu kutyánk még “kiképzés” alatt.

Gyerekkori kutyáim

Gyerekkoromból sok kutyás emlékem maradt. Nem mind pozitív, sőt drámaiak is vannak bőven. Az első kutyám egy tacskó keverék volt, Csoki, akit hozzánk kerülése után viszonylag hamar elgázolt egy autó, miután kiszaladt a kapun. Utána egy spánielünk volt, akivel már több emlékem maradt közös játékokról és őt már én etettem is, azaz a felelősségbe is belekóstolhattam. Őt egy nem tervezett vemhesség után vesztettem el, nagyon megsirattam.

Aztán már nagykamaszként volt fekete óriás schnauzerem, Rocco, akivel kutyaiskolába is jártam. Pontosan tudta, hogy hol kell leszállni a HÉV-ről odafelé és hazafelé is és részt vettünk bemutatókon is a csapattal, nagy nemzetközi kiállításokon (CACIB) is. Ott általában elvitte a show-t azzal, hogy a sima helybenmaradásos fekvést átértelmezte hempergéssé (csak a bemutatókon) és élvezte a közönség röhögős-tapsviharát.

Só-bors schnauzer (a saját fekete volt és óriás)

Viszont nem mindent csináltam jól, mert kb. havonta megvizsgálta a rangsort otthon és ellenőrizte, hogy még mindig olyan kemény gyerek vagyok-e, mint a múlt hónapban. Egy-egy sima helyreküldéskor megállt velem szemben, felborzolta az összes szőrét aztán morgott, vicsorgott, amíg le nem rendeztem a helyzetet. Néha 18-as karikát kellett rá tenni, káromkodásban biztosan, de még az is előfordult, hogy vér folyt. Na egy ilyesmi, kőkemény munkakutyát első kutyának senkinek nem ajánlok.

Ahogy a közben tíz évig tartott argentin dogot sem, pedig ők (volt egy szuka és egy kan is) a zord külső ellenére hihetetlenül családbarátak voltak. A csontját is elvehettem a szájából bármikor (a schnauzerrel ezt sem lehetett megcsinálni például) és soha, de soha nem morgott vagy kapott felém egyik dogó sem. Velük azért kellett észnél lenni, mert más állatokkal szemben már kevésbé voltak barátságosak és hiába gyűlölöm az állatviadal minden formáját, egy szomszéd macskát levadásztak a kertben.

Argentin dog kölyök

Kutyázás gyerek(ek) mellett

Legutóbbi saját ebünk az Illatos útról került hozzánk, még a gyerekek megszületése előtt. Kölyökként választottuk, mert szívesebben élünk együtt a saját magunk által felnevelt és így a saját hibáink szerint működő kutyával, mint egy már felnőtt, kész állattal. Samu nagyvilági figura volt, sokfelé utazott velünk. Az autóban a legkisebb helyre is bepréselte magát és azt is imádta, ha étterembe vittük: nagyokat aludt az asztal alatt, amíg mi ettünk.

Eszünkbe se jutott, hogy bármi gond lenne a gyerek születése után vele. Nem is volt, bár óvatosak voltunk és sosem hagytuk egyedül a gyereket Samuval, mindent eltűrt eleinte egy, aztán két kisgyerektől. Markolták a szőrét, húzták a lábát, gyepálták, ahogy tudták, egy rossz szava sem volt hozzá. Maximum ránk kicsit csúnyán nézve arrébb ment, és onnan nézett minket: “Miért hoztok ilyen kellemetlen helyzetbe???”

Bár a gyerekek még viszonylag kicsik voltak Samu mellett, mégis sokat tanultak közben az állatokról. Például azt, hogy finoman bánjanak vele, két éves kor után már egyre jobban tudtak vigyázni a saját mozdulataikra. Aztán sokat tanultak arról, hogy mit eszik és mit szeret, mit nem. Az állatokkal kapcsolatos magabiztosságuk is fejlődött, amire jó példa volt az állatkerti kecskesimogató. Sok velük egy korú gyerek megszeppenve, sőt láthatóan félve menekült a kiskecskék elől, akik eléggé erőszakosan tudják kunyerálni a zoo-csemegét.

A nagytestű kutyán edződött gyerekeink bátran és határozottan hessegették el maguk körül őket. A közös játékra is sok lehetőségünk volt Samuval és a gyerekekkel. Dobálták neki a labdát, sőt bújócskázni is tudtak, mert Samu örömmel kereste meg a ház körül elrejtőző gyerekeket. Kicsit nagyobb gyerekek (ahogy én is kamaszkoromban) felelősségtudatot és sok önreflexiót tanulhatnak a kutyatartásból. Vihetik sétálni vagy kutyaiskolába, etethetik, gondozhatják. Ráadásul egy, a 21. században nagyon fontos képesség, az empátia is fejlődik a kisállatok által. Észrevétlenül kerülnek szóba olyan kérdések, hogy csak azt tegyünk a kutyával, ami neki jó, és figyeljük meg, mire van szüksége.

Aztán a sok öröm mellett óhatatlan, hogy a veszteségről, a fájdalomról is beszéljünk és tanuljunk, ami a gyerekek javára is válik. Nagyon nehéz ügy egy kutya elvesztése és úgy általában manapság mintha egyre távolabb kerülnénk a haláltól, a veszteségtől. Pedig a csomag része ez is, mind a kisállatok, mind az emberek esetében és van jó is abban, ha ilyen nehéz témában szerzünk közös tapasztalatot a gyerekeinkkel.

Egy kutya már-már családtag és az elvesztése ugyanolyan komoly érzelmi megterhelés, mint egy szerettünk elvesztése. Mi tavaly egy váratlan és gyors betegség miatt vesztettük el a hat éves kutyát. Megsirattuk, eltemettük, meggyászoltuk. Azóta is sokszor beszélgetünk a gyerekekkel a szép emlékekről, vicces vagy szomorú helyzetekről, amiken együtt keresztül mentünk. Meglepően sok mindenre emlékeznek három-négy éves korukból is és néha olyan részleteket emlegetnek egy-egy közös utazásról, amikre mi már nem is emlékszünk.

A mai csillogó-villogó, néha sziruposan pozitív facebook- és instagram világban nem baj, ha az érzelmekben időnként a mélyre is megyünk. Törékeny az élet, jó, ha tudunk rá vigyázni és erre a gyerekeket is megtanítja egy-egy kutya. Úgyhogy ha rám hallgatsz, nem lesz kutyád, csak ha beleteszed mindazt az energiát és munkát, amitől ő is jól érzi majd magát és hozzá igazítod az életmódod! Jó kutyázást a gyerek mellett is, szerintem nagyon megéri! Ha tájékozódnál “gyerekbarát” kisállatokról, akkor itt kezdheted az információgyűjtést. Ha pedig kutyáznál, akkor a DOG3-at vagy a Népszigeti kutyasulit ajánlom, mert értenek hozzá és mindkettővel van saját, pozitív tapasztalatom.

Leave a Reply

Close Menu
%d bloggers like this: