A tanulás digitális transzformációja: az első hét élményei 4 lépésben

A múlt hét végén bezártak az iskolák és óvodák az országban, mi is így döntöttünk a Budapest Schoolban, pár nappal korábban. Minden gyerek otthon marad, de ezt nyári szünet helyett “az oktatás digitális transzformációja”-nak hívjuk. Mindkét végén égettem a digitális gyertyát. Szülőként is érintett vagyok az ügyben, és belülről is részt vehettem a BPS átállási projektjében. Ebben az interjúban Gábor, az egyik BPS alapító mérnök mondja el a tapasztalatait, ha maga az átállás érdekel részletesebben. Itt most azt szedegettem össze, hogy mit tudunk szülőként kapni egy jól működő online közösségi tanulásban és miről kell valószínűleg lemondanunk.

Digitális transzformáció három éveseknek?

Az induláskor bíztam az informatikai rendszerben, mert egy gyors és határozott döntéssel a tanárok által már évek óta használt programokra esett a választás. Az egész hétfői napot azzal töltöttük, hogy kipróbáltuk, használtuk és együtt tanultuk a rendszer elemeit a tanárokkal. Ráadásul korábban nyolc évig dolgoztam nemzetközi környezetben, ahol a kelleténél is többet beszéltem virtuálisan emberekkel. Ugyan megszoktam, de nem igazán szerettem. Épp ezért azzal kapcsolatban tele voltam kérdőjelekkel, hogy a 3 és 5 éves gyerekeimnek egyáltalán kell-e ez az egész, vagy hagyjuk inkább őket egyedül vagy kettesben játszani, amíg véget ér a karantén. Elvégre semmiről sem maradnak le, még akkor sem, ha hónapig is tarthat a bezártság.

Oktatás digitális transzformációja három és öt évesnek

Nulladik lépés: a technikai feltételek

Aztán eljött az első, húsz perces online konferenciabeszélgetés kedden, amin részt vehettek a gyerekek. Már hétfőn este elmondtuk nekik, hogy másnap reggel újra beszélhetnek a tanáraikkal és a csoportjukba járó gyerekekkel. Nagyon izgatottak voltak és örültek, sorolták a neveket egymás szavába vágva, hogy kivel mit akarnak megbeszélni. Aztán a gép előtt hipp-hopp megtanulták, hogy hogyan és mikor kell a mikrofont ki-be kapcsolni és miért érdemes megvárni, amíg a másik befejezi a mondandóját. A nulladik lépés (a technika használata) kipipálva. E nélkül el sem kezdődhetne az oktatás digitális transzformációja, viszont egyáltalán nem vagyunk kész, ha működik a cset és a feladatküldés. Ha közben még egy kis türelmet is tanulnak a konferenciabeszélgetés sajátosságai miatt, az már kész nyereség.

Első lépés: a közösségi kapcsolatok megerősítése

Az igazi meglepetés nekem az volt, hogy még a kisebbik, három éves gyerek is mennyire várta a barátaival való virtuális találkozást. Sorolta a neveket, Lujzival, Marcival, Vilmossal MINDENKÉPP beszélni szeretne. Helgát és Zsófit, a két tanárt is sokat emlegették napközben. Hiszen a kényszerű otthonlét alatt a legjobban a családon kívüli, tágabb közösség hiányzik nekik. Ezt a valahová tartozást, a barátokkal a viszony folytonosságát teljesen jól szolgálják a napi egyszeri, húsz perces online foglalkozások. Ez máris egy általam nem várt nyereség.

Második lépés: egyéni figyelem a gyerekre

A második pozitív élményem az volt, hogy az egyéni, szintén 20 perces “mentoridő” milyen jól használható a digitális transzformáció után is. Ebben az első héten még csak az öt éves nagyobbal vettünk részt. Kérhette a kedvenc mondókáját és együtt mondták el Helgával, aztán Helga is ajánlott neki két dalt, amiket elénekeltek közösen és kicsit még beszélgettek is, az előző nap itthoni élményeiről. A gyerek is nagyon élvezte a rá fókuszáló figyelmet és szülőként nekem nagyon megnyugtató volt, hogy milyen erős a kapcsolat kettejük között. Van a szülein kívül valaki, akiben bízhat, aki ott van a megbeszélt időben, csak rá figyel és együtt játszanak – még ha virtuálisan is: nagy szükségük van erre már az ovis korosztály gyerekeinek is.

Harmadik lépés: a szülők szakmai és érzelmi támogatása

A harmadik nekem nagyon fontos segítség a tanárokkal való egyszemélyes szülői konzultáció lehetősége, amire nálunk legalább heti 30 percet szánnak a tanárok, igény szerint pedig akár több is lehet annak, akinek arra van szüksége. Igaz, hogy a technológiát és digitális eszközöket kisgyermekkorban ellenző Waldorf digitális átállását leíró cikkben is szerepel, hogy nem kell most hirtelen minden szülőnek tanárrá képeznie magát. Nekem sem ez a célom, de a tanárok tudása hatalmas érték ebben a helyzetben.

Konkrét kérdéseimre válaszokat kaptam, módszereket és játékokat ajánlottak a gyerek érdeklődési köréhez illően és megnyugtattak. Ahogy egy jó coach teszi az üzleti vezetővel. A nehéz érzelmi dolgokban pedig kicsit egymást is tudtuk felnőttként támogatni, hiszen mindenkinek nehéz a bezártság, szeretteinkért aggódunk mi is és a tanárok is. Nekik ráadásul még hiányoznak is azok a gyerekek, akik itthon épp a mi agyunkra mennek néha.

Miért nem elég egy jó youtube lista?

Nyilván felmerülhet bárkiben, hogy anyagilag is nehéz idők jönnek, van-e értelme súlyos összegeket kifizetni egy fizikailag bezárt magánintézmény fenntartására. Aki esetleg most elveszti a munkáját, annak nincs választása és lépnie kell. Ez teljesen érthető. Sőt, egy jó közösség még segítő kezet is nyújthat ebben az esetben. Akinek viszont nem csökkent érdemben a bevétele most, annak érdemes átgondolnia a fenti eredményeket.

Hiszen nem csak a naptárban látható, kisebbeknél rövidke napi foglalkozást kapja ilyenkor, hanem egy jól működő közösség működhet tovább egy másik felületen. Átmenetileg lehet, hogy a gyerekek csak képernyőkön keresztül beszélgetnek a barátaikkal, kicsit úgy, mintha egy nagy utazáson lennének. A nagyobbaknál sem csak az előírt tananyag megtanulása a közösség feladata. Hiszen a Khan Academy vagy más hasonló online források a tananyagot sokszor ingyenesen is biztosítják, főleg most, a vírushelyzetre való tekintettel.

A gyerekeknek viszont nem csak a tananyag fontos. Ők erősen kötődnek és kapcsolódnak a csoporttársaikhoz és a tanárokhoz, minél kisebbek, annál inkább. Ebben nagyon fontos az állandóság és a kiszámíthatóság. A tanárok a személyes működés során már megismerték őket, tudják az erősségeiket és a fejlesztendő területeiket. Szeretik őket, segítik őket és segítik a szülőket is, ha van erre lehetőségük. Ezzel máris többet kapunk gyerekként és szülőként így, átmenetileg digitalizált kapcsolatokkal, mintha egy ismeretlen oktató legjobb videóit néznénk a youtube-on.

A digitalizált tanulás pedig jól szervezve még arra is több lehetőséget teremt, hogy a BPS céljai között szereplő egyéni tanulási célok nyomon követése még könnyebb és struktúráltabb legyen. Ezért ha nincs is ezt támogató funkció az átlagos iskolákban, szülőként érdemes valamilyen formában vezetni a megtanultakat. Lehet a gyereknek portfoliója vagy tanulási naplója akkor is, ha nem személyre szabott úton tanul.

Negyedik lépés: online szülői koccintás a hét végén

Pénteken aztán már eléggé elegem volt a képernyőből, hiszen napközben hol dolgozni próbáltam, hol a gyerekekkel voltam online. Aztán végül mégis úgy éreztem, hogy jó lenne este beszélgetni a többi szülővel is. Kíváncsi voltam, hogy kinek hogy ment az átállás, mi tetszett benne és kinek mi volt nehéz. Ezért pénteken estére kinyitottuk az “online kocsmát” és a Google Meet előtt ülve virtuálisan koccintottunk egyet azokkal, akik beléptek a szülői linkre.

A gyerekek aludtak, félig mi is a kanapén a gép előtt, de egy sör mellett kilenctől tizenegyik végül két órát beszélgettünk. Mindenről volt szó, csak az oktatás digitális transzformációjáról nem. Megszereltük virtuálisan az egyik család mászókáját, szakértettünk egymásnak a főzésről, barkácsolásról, és közben nagyon sokat nevettünk. Nem is tudom, hogy az átállás előtt tudtunk-e ennyit beszélgetni.

Ilyen élmény volt ez az első transzformált hetünk. Sokkal rosszabbra számítottam és sokkal többet tanultunk, mint reméltem. A gyerekek is és mi is, szülőként. Kicsit belejövünk és abba sem akarjuk majd hagyni. Persze ha valaki vigyázna azért néha pár órára a gyerekekre, amíg mi dolgozunk vagy mást csinálunk, az szuper lenne!

Hozzászólás

Close Menu
%d blogger ezt szereti: