7 készség a 21. század túléléséhez
kb. olvasási idő: 6 perc

Ma más készségekre van szükség a túléléshez, mint akár 25 évvel ezelőtt. Felsoroljuk azt a hét képességet, ami sikeressé tehet a mai világban. A világ gyorsulva változik, ennek sok jelét látjuk már a mindennapokban. Iparágak változtak meg gyökeresen (a zeneipartól a szállásfoglaláson át a munkaerőpiacig) és a mindennapjaink is átalakulnak. Egyre többen dolgoznak rugalmas munkaidőben, otthonról. Az állandó, hosszú távú szerződések helyett egyre többen választják (vagy kényszerülnek?) a “gig-economy”-nak is nevezett szabadúszó pozícióba. Mit kell tudni az érvényesüléshez ezek között az új feltételek között?

Készségek a 21. századi túléléshez
Ez már a 21. század.

Tony Wagner (M.A.T. és Ed.D. a Harvardon) egész életében erre a kérdésre kereste a választ. Kutatta az oktatási szektort, megkérdezte a legfontosabb iparági vezetőket és alaposan megvizsgálta a munkaerőpiacot is. Munkássága során hét kritikus területet azonosított, ezeket nevezhetjük “jövőálló” készségeknek is. Ezek a készségek bárkinek segíthetnek, hogy a mai, bizonytalan és változó körülmények között is elérje a teljes potenciálját.

1. Kritikus gondolkozás és problémamegoldás

A mai átlagos iskolai rendszer a világon mindenhol arra készíti fel a tanulókat, hogy kérdéseket válaszoljanak meg, így is mérik a teljesítményt a legtöbb iskolában. Arra viszont kevés idő és fókusz jut, hogy hogyan kell jó kérdéseket feltenni! Pedig a kritikus gondolkozás alapja, hogy jó kérdéseket tudjunk feltenni. Mielőtt egy problémára megoldást találnánk, alapvető, hogy alaposan megértsük az okokat és a körülményeket. Ezért a két fogalom jól kiegészíti egymást, a problémamegoldáshoz szükség van a kritikus gondolkozásra is.

Erre a képességre nem csak azért van szükség, mert a mai munkahelyeken nagy és diverz csapatok dolgoznak együtt, hanem azért is, mert a vezetők a legtöbbször maguk sem tudják a helyes válaszokat a komplex problémákra. A csapatok feladata, hogy a problémákkal szembesülve (vagy akár megelőzve azokat) jó kérdésekkel feltárják az okokat és akár a status quo-t felforgatva innovatív, újszerű megoldással álljanak elő.

2. Hálózatokon átívelő együttműködés és hatáskörön túli vezetés, befolyás

Világszerte erősödő és meghatározó munkaerő piaci trend az állandó munkavállalók számának csökkenése és a virtuális, projekt-szerű és távmunka terjedése. Rövidesen akár a teljes munkaerőpiac 40% ebbe a kategóriába kerül! Emellett egyre több folyamatot támogat virtuális környezet, a felhőbe költöztetett szoftverekkel és eszközökkel. A nagy multinacionális cégek dolgozói sokszor kontinenseken át szervezett vegyes csapatokban dolgoznak.

Az ilyen együttműködés nagyon izgalmas és eredményes is lehet, de megvannak a saját nehézségei és törvényszerűségei. Más időzónákban, más kulturális hátterű emberekkel kell hatékonyan és a különbségekre érzékenyen együtt dolgozni, amire külön fel kell készülnünk.

Ilyen körülmények között a vezetés már nem a hagyományos, felülről-lefelé, főleg a tekintély vagy a hatáskör alapján kiadott parancsok végrehajtatásáról szól, hanem az ilyen helyzetek sokkal inkább a befolyással való vezetés képességét igénylik. Wagner szerint mind a munkahelyen, mind a kisebb, helyi közösségekben attól függ az eredményesség, hogy “a különböző, sokféle kisebb csoportok hogyan érnek el változásokat azáltal, hogy a sok különböző csoport hogyan lép egymással szövetségekbe egy közös, mindannyiuk számára fontos cél elérése érdekében.”

3. Agilitás és alkalmazkodókészség

Az angolban használt VUCA betűszó (volitale, uncertain, complex and ambiguous, magyarul változó, bizonytalan, összetett és ellentmondásos, lehetne VÖBE…) jellemző a mai világra, akár a környezeti változások nehézségeire, akát a gazdaság átalakulására, akár a politikai rendszerek változásaira gondolunk. Ezért a jó stratégiánál talán fontosabb a stratégiai gyakori frissítése és adaptálása a változó környezethez.

Richard Paul és Dillion Beach könyvében (Critical Thinking: How to Prepare Students for a Rapidly Changing World) kiemelik, hogy a hagyományos iskolák és munkahelyi rendszerek arra lettek kifejlesztve, hogy az állandó, rutinszerű működést támogassák. Azt tanultuk meg, hogy amit egyszer jól csináltunk, azt minél többször és minél hatékonyabban tudjuk megismételni. A tanulás célja a szokások kialakítása, rögzítése volt. De ugyanez kell ahhoz is, hogy valamit újra és újra megtanuljunk más módokon megoldani? Ehhez a folyamatos újratanulás képességét kell megismernünk és elmélyítenünk.

A technológia exponenciális fejlődése és a természetes környezetünk drámai változásai miatt ma már egy élethossz során számtalan diszruptív helyzetben kell egyes tudáselemeinket újratanulnunk, sokszor a régi sémákat elfeledve és teljesen újakat kialakítva.

4. Kezdeményezőkészség és vállalkozói szellem

A hagyományos iskolákban a kezdeményezőkészségre sokkal kisebb mértékben, szinte csak a normál tanulmányi előremenetelt kiegészítve, azon felül volt szükség. A legtöbb diáknak erre nem volt szüksége az iskolában, hanem csak délutáni szakkörökben, sportban vagy saját érdeklődésük mentén, a tanulási kötelezettségek elvégzése után jut idejük saját kezdeményezésekre. A legtöbb alaptanterv nem támogatja az innovációt, hanem az előre rögzített keretek megtanulása és visszakérdezése a funkciója. 

Ezzel valójában mire tanítjuk a diákokat? Nem arra, hogy saját kezükbe vegyék a kezdeményezést és vállalkozzanak, hanem arra, hogy az előre definiált úton menjenek az instrukciók szerint. A vizsgákra való felkészülés a rövid távú memóriát tréningezi. A mai világban viszont egyre kevesebb területen vannak instrukciók, a régi, hagyományos szabályok pedig akár kontraproduktívak is lehetnek. 

Kutatásai során Tony Wagner a legtöbb iparági vezetőtől azt a visszajelzést kapta, hogy a legnagyobb kihívás az olyan munkatársak megtalálása, akik proaktívak, keresik az új, járatlan utakat és megoldásokat és akik képesek az új ötletek és stratégiák kialakítására.

5. Hatékony szó- és írásbeli kommunikáció

Egy, a “Partnership for 21st Century Skills” tanulmánya szerint a munkaadók 89%-a hiányosnak találja a felsőoktatásból kikerülők kommunikációs képességeit, ráadásul ez amerikai adat, ahol az oktatásban a magyarnál sokkal nagyobb hangsúlyt kap ennek a készségnek a fejlesztése. 

A hatékony kommunikáció nem a helyesírásról, a nyelvtani ismeretekről szól. Valójában a világos kommunikáció a hatékony gondolkozás kivetülése. Meggyőzően tudod-e elmondani az érveidet? Insirálod-e a csapatod a saját lelkesédeseddel? Össze tudod-e tömören foglalni a mondandódat? Képes vagy-e a saját személyed vagy véleményed népszerűsítésére?

Richard Branson - a kommunikáció a legfontosabb készség a vezetői túléléshez

Richard Branson, milliárdos vállalkozó szerint a “kommunikáció a vezető legfontosabb képessége”

Ez egy olyan képesség, amit meg lehet tanulni és gyakorlással óriási lehetőségeket nyithat az ember előtt.

6. Az információ összegyűjtése és elemzése

Ma a világban exponenciálisan egyre több információ keletkezik. Naponta 2.5 trilliárd bájt adat keletkezik (emlékeztetőül: millió 106, milliárd 109, billió 1012, billiárd 1015 trillió 1018 trilliárd 1021). Miközben egyre könnyebben férünk hozzá ehhez a rengeteg információhoz, ugyanilyen könnyen kerül elénk téves vagy értéktelen információ is. Miközben egyre többet hallani az alapvető digitális, számítástechnikai felhasználói ismeretek oktatásáról, kevés szó esik arról, hogy hogyan kell a forrásokat és az információtartalmat értékelni. Ráadásul ennek a helyes módja is folyamatosan változik, ahogy fejlődik, átalakul és termelődik ez az átláthatatlanul sok információ.

Mindenki hallotta más a “fake news” fogalmát, amit előszeretettel használnak a politikusok a sajátjukéval ellenkező vélemények elsöprésére. Egy aktív és jól informált választópolgár alapvető képessége, hogy egyszerre több forrásból tájékozódjon és minden forrással kellően kritikus maradjon.

7. Kiváncsiság és képzelőerő 

A kíváncsiság az új ismeretek és tudás motorja, az innováció alapja. A gyermeki kíváncsiság segíthet a mai világunk jobbá tételében. Nagy szükség van erre a képességre a tudományos áttörések eléréséhez és a kisebb jelentőségű, mindennapi fejlődéshez egyaránt.

Albert Einstein híres idézete szerint “Fontosabb a tudásnál a képzelőerő.”

A mai iskola kiskanállal adagolja a tanulóknak az információt ahelyett, hogy megtanítaná őket kérdéseket feltenni és a válaszok után kutatni. A kíváncsiság és a képzelőerő legalább annyira fontos, mint a matematika vagy a környezetismeret.

Felkészült-e az oktatási rendszer ezen képességek fejlesztésére?

Ma még sajnos éles ellentét van a legtöbb iskola programja és a fenti készségek elsajátításához szükséges munka között. Ahelyett, hogy a helyes válasz megjegyzését várjuk el a gyerekektől, inkább kérdezni tanítsuk meg őket! A legjobb következő iskolába való bejutás helyett az életben is fontos készségeket gyakoroljuk velük! Az oktatási rendszer átalakítása mellett ebben hatalmas felelősségünk van szülőként.

Nekem nehéz elfogadnom, hogy ma már nagyon mást kell napközben csinálni egy iskolában, mint amire én emlékszem a saját gyerekkoromból. Nehéz azzal a bizonytalansággal együtt élni, hogy jó úton járunk-e a saját gyerekeink tanulása kapcsán. Az mindenképp fontos, hogy a tárgyi tudás megszerzése mellett teremtsünk minél több lehetőséget a gyerekeinknek arra, hogy a fenti képességeket megismerhessék és gyakorolhassák.

A kíváncsiság fenntartása és a kísérletező kedv növelése érdekében az sem mindegy, hogyan dicséred a gyereked. Van három tippünk, hogy jól csináld. Ezen felül hamarosan újabb cikkekben tippeket is adunk, hogy hogyan lehet ezt megtenni.

Az eredeti angol cikket itt találod, a Singularity HUB írása inspirált.

Leave a Reply

Close Menu
%d bloggers like this: